Ebben a menüpontban a serdülőkorról tudhat meg olyan információkat, amik hozzásegíthetik gyermeke megértéséhez. A tizenéves kor hatalmas változásokat hoz a serdülő életében, mind testi/hormonális, mind pszichés és viselkedéses téren. Miközben ezekről a lényeges változásokról olvas, kérjük, emlékezzen vissza saját serdülőkorára! Ön miben változott akkoriban? Mennyiben lett más az élete, a dolgokhoz való hozzáállása, társas kapcsolatainak rendszere? Hogy viszonyult szüleihez és kortársaihoz? Kik voltak igazán hatással Önre?
A serdülőkor sajátosságai
A serdülőkor egy különleges és nehézségekkel tűzdelt életszakasz mind a gyermek, mind a szülő számára. Míg a test változásai a legegyértelműbb jelei annak, hogy gyermekünk megállíthatatlanul tart a felnőttkor felé, számos olyan belső (pl. érzelmi, gondolkodásbeli, személyiségbeli) változás is jellemző, amely a szülő számára érthetetlen viselkedésekhez, a megszokottól eltérő szokásokhoz vezethetnek. Ezek a belső változások, a gondolkodásbeli érés nem feltétlenül esik egybe a test pubertáskori változásaival. Van, hogy megelőzi azt, de az is előfordulhat, hogy egy testében már felnőtt kamasz, gondolkodásában gyermek még. Fontos ezért, hogy míg a testi érést tudomásul vesszük és nyomon követjük, legyünk tudatában annak is, hogy gyermekünk lelkében is nagy változások mennek végbe.
A test változása
A test serdülőkori változásai egyéni, biológiai folyamatokon keresztül indulnak meg. Míg vannak „későn” és „korán” érő fiatalok általánosságban elmondható, hogy a lányok korábban (8-12 évesen) a fiúk később (10-13 évesen) kezdenek el serdülni.
Mindkét nemre jellemző, hogy a testmagasságban gyors ugrás következik be, erősebb izzadás jellemző, bőrproblémák, pattanások jelenkezhetnek az arcon, háton, a lányok csípője, míg a fiúk válla szélesedik, a másodlagos szexuális jelleg megjelenésével erősebb szexuális érdeklődés és vágy alakul ki.
Ezek a testi változások míg a felnőtt szemnek természetesnek tűnek, a serdülő számára gyakran ijesztőek, akár lehangolóak is lehetnek. Gyakori, hogy azt kérdezik maguktól a kamaszok: Vajon természetes az, ami velem történik? Megfelelő méreteim vannak? A többieknek miért más ez vagy az a testrésze?
Fontos, hogy a testi változásokkal kapcsolatban nyíltan, de ne tolakodóan beszéljünk. Biztosítsuk arról a gyermekünket, hogy tudja milyen változásokat várhat, és hogy azok bármilyen ütemben is zajlanak természetesek.
A gondolkodási folyamatok változása
Sokáig úgy hitték, hogy az agy érése 90-95%-ban befejeződik, mire a gyermek elkezdi az általános iskolát, tehát 6 éves korig. A modern képalkotó eljárások fejlődésével ma már bizonyítható, hogy a központi idegrendszer egyes részeinek neurológiai fejlődése bőven a fiatal felnőttkorba is belenyúlik és kb. 25 éves korig eltarthat. Az agy homloklebenyének érése, amely az un. végrehajtó funkciókért felel (pl. kritikus vagy absztrakt gondolkodás, döntéshozatal) kamaszkorban és fiatal felnőttkorban fejeződik be. Ebből kifolyólag a serdülő agya neurológiai szempontból még sérülékeny és befolyásolható.
Serdülőkorban a gondolkodás absztraktabbá válik, a fiatal könnyebben gondolkozik tőle távolabb álló, kevésbé egocentrikus dolgokról is. Jobban tud érvelni, perspektívát váltani, hosszabb távon gondolkozni. A figyelmi funkciók szelektívebbé válnak, az emlékezeti teljesítmény javul és kialakul az ún. metakogníció, az amikor a saját gondolkozásukról is tudnak gondolkozni. Ezek a neurológiai és gondolkodásbeli változások hozzájárulnak a személyiség változásaihoz, az identitás kialakulásához. Fontos megemlíteni azt, hogy mivel a homloklebeny érése még folyamatban van, ez hatással van a serdülők döntéshozatalára és kockázatos viselkedésekben való részvételre.
A tudomány mai állása szerint, amíg az érés végbe nem megy, addig a serdülők érzékenyek a jutalmakra (azonnal megkapni valamit), kevésbe érzékenyen ítélik meg a kockázatát/következményét valamilyen viselkedésnek és a válaszgátlás is fejletlen még náluk. Ebből kifolyólag nehezen tudják felmérni azt, hogy pl. egy-egy szer kipróbálása mekkora veszéllyel jár, a szer jutalmazó ereje (jó érzés, kortársakkal való kötelék erősödése) elsöprő számukra. Nagy felelőssége lehet a szülőnek a reális veszélyek felmérésében.
Ha a neurológiai érési folyamatban (pl. szerfogyasztás miatt) elakadás lép fel az hatással lehet a személyiségfejlődés, az identitás kialakulására is.
Az érzelmek változása
A serdülő gyermek szülője gyakran azzal szembesül, hogy az addig érzelmileg stabil és vidám gyermeke hirtelen megváltozik: érzelmei kiszámíthatatlanok, reakciói érthetetlenek. Egyik pillanatban jó kedve van, másik pillanatban felkapja valamin a vizet és dühkitörése lesz. Ezek az ingadozó érzelmi állapotok több okból adódnak és teljesen természetesek. Egyrészt adódnak a hormonális/testi változásokból, a gondolkodás változásának keltette érzésekből, harmadrészt pedig neurológiai magyarázatai is vannak. Az érzelemregulációért felelős agyi területek is „felújítás alatt” vannak, ami ahhoz vezethet, hogy a serdülő az érzelmek kifejezését nehezebben ismeri fel, érzelmeit nehezebben kontrollálja (impulzív), és a negatív érzelmi állapotait (pl. lehangoltság, szorongás) is nehezebben szabályozza. Ha belegondolunk, nagyon nehéz helyzetbe kerül a serdülő, amikor elvárják tőle, hogy jókedvű legyen, de nehezen tud megküzdeni a hormonális hatások által keltett, számára is szokatlan érzelmi állapotokkal. Fontos, hogy türelemmel legyünk ezekkel az érzelmi ingadozásokkal kapcsolatban, és adjunk teret a gyermekünknek az érzelmei átélésre. A modelltanulásnak nagy jelentősége lehet az érzelmekkel való megfelelő megküzdés elsajátításában. Mit lát a serdülő a szülőtől, ha pl. stresszes? Elmegy futni, kikapcsolódik egy könyv mellett, vagy idegességét ordibálás formájában esetleg egy üveg bor mellett próbálja oldani?
A személyiség változása
A személyiségfejlődés és az identitás kialakulásának szempontjából a serdülőkor az egyik legfontosabb életszakasz. Számos „feladata” van a serdülőnek, amely ha nem is állandóan, tudatos formában foglalkoztatja, de jelen van az életében. Ezt a pszichológiai értelemben nagyon konfúz időszakot, identitáskrízisnek is nevezik. Sok területen döntés születik meg: Ki vagyok én? Mit akarok az élettől? Milyen az értékrendem? Mit gondolok saját magamról? Mit gondolok másokról? Melyik nemhez vonzódom? Nehéz kérdések ezek és habár a serdülő látszólag egyedül jut döntésre ezekben a kérdésekben, valójában nagy hatással vannak rá a családja normái, a kortársak gondolatai és tágabb értelemben a társadalom, a kultúra elvárásai. A mai világban természetes lehet, ha az identitás kialakulása elhúzódik a 20-as évek elejéig, azonban ha túl korán alakul ki vagy a serdülőkor végére is diffúz marad az önmeghatározás, az problémát jelenthet a jövőben, illetve sérülékenységet a serdülőkori szerfogyasztás fennmaradásában. Támogassuk a serdülő gyermek kezdeményezéseit, ötleteit. Kreatív időszak ez, a szárnypróbálgatások okozta sikerek és kudarcok jó hatással lehetnek a gyermek jövőjére.
A kapcsolatok változása
A legszembeötlőbb kapcsolati változások serdülőkorban, a szülőktől való eltávolodás, a kortársakkal való szorosabb kapcsolat és másik nem iránti erőteljes érdeklődés. A szülőkről való leválás a serdülőkor egyik nagy feladata, az identitásfejlődés fontos elősegítője és az önállóság, az autonómia előfeltétele. A leválást segíti, hogyha a szülő is hátrál kapcsolatból és több teret ad a gyermeknek. Ez érzelmileg nagyon nehéz, elfogadni azt, hogy az addig bújós, közlékeny gyermek egyik napról a másikra magányra vágyik és nehezen viseli, esetleg ki nem állhatja a testi érintést. Ha a szülő addig nagyon szigorú volt a leválás túl drasztikus, elvágólagos lehet, míg az engedékeny szülő esetében a leválás annyira gördülékennyé válhat, hogy az identitáskrízis nem indul el, a konfliktusok a fiatal felnőttkorba tolódhatnak át. Fontos, hogy a szülő lélekben, tudatosan készüljön arra, hogy fokozatosan elengedje gyermekét. Gondja át, hogy mit jelent neki a gyermekével való kapcsolata, ha az már nem lehet olyan szoros, mint kisgyermekkorában, mi tölti majd be az otthagyott űrt?
Az önállósulás ideális esetben egy fokozatos egyenrangú kapcsolat kialakításával valósul meg, kevésbé ideális esetben, a túlzottan kötődő szülővel szemben a gyermek kikényszeríti azt, konfliktusok, lázadás útján, vagy az önállósulás nem valósul meg és a szülő felé a dependencia fennmarad (akár egy életen át).
A kortárssakkal való szorosabb kapcsolatnak fontos funkciói vannak. Segítik az identitás kialakulását azáltal, hogy értékrendet, viszonyítási alapot, valahová tartozást nyújtanak a serdülőnek. A kortársakkal együtt gyakorolhatja a serdülő az önálló élet felelősségeit, hibalehetőségeit. Serdülőkorban a kortársak véleményének nagyobb szerepe lehet a szülőkével szemben, éppen ezért a szerfogyasztás szempontjából is fontos a gyermek barátainak ismerése, elfogadása. A szülőnek nem feladata a barátok minősítése, az csak konfliktushoz vezethet, inkább mindig legyen tájékozott abból a szempontból, hogy a gyermeke kikkel barátkozik, milyen társaságba jár. Azt is fontos észrevenni, ha a serdülőnek nincsenek barátai, hiszen ez éppannyira problematikus lehet, mintha számunkra veszélyes társaságba kerül.
A megfelelő kommunikáció serdülőkorban
A felsorolt külső-belső változások okán egyértelművé válhat, hogy az addig megszokott, jól működő kommunikáció serdülőkorban nem működik úgy, esetleg konfliktusokhoz, veszekedéshez vezethet. Gondoljunk csak arra, hogyha az iskolából hazaérő kamaszt túl nagy lelkesedéssel kérdezzük a napjáról. Míg korábban szívesen beszélt az őt ért élményekről, ezúttal lehet, hogy ajtócsapkodás lesz a vége.
Néhány szempont, amelyet érdemes szem előtt tartani a kommunikáció során:
¤ Legyünk türelmesek és megértőek a serdülőkori változásokkal kapcsolatban, beleértve a hirtelen érzelmi ingadozásokat, a testi változásokkal járó határok igényét (pl. zárt fürdőszobaajtó).
¤ Próbáljunk a serdülő tempójában mi is távolodni, elfogadni, hogy kevesebbszer fordul hozzánk és többször a kortársakhoz.
¤ Próbáljunk kevésbé aggódó szülőként és annál inkább egyenrangú felnőttként viszonyulni gyermekünk megnyilvánulásaival kapcsolatban. Ha érzi bizalmunkat, kompetensen és felelősségteljesebben tud majd dönteni.
¤ Legyünk érdeklődőek, de ne tolakodóan. Várjuk meg, hogy gyermekünk közeledjen, keressen meg minket problémáival, de egyúttal adjuk tudtára, hogy hozzánk mindig fordulhat anélkül, hogy büntetés vagy ítélkezés várná.
¤ Ne katasztrofizáljunk! Próbáljuk reálisan látni a helyzetet. Ebben segíthet, ha visszagondolunk arra, hogy serdülőként mi magunk milyen dolgokat csináltunk. Ha alkoholt ivott egy buliban még nem biztos, hogy alkoholbeteg lesz. Ha piros a szeme, még nem biztos, hogy marihuánát fogyasztott.
Felhasznált irodalom
Arnett, J. J. (2014). Adolescence and emerging adulthood. Pearson Education Limited, New York, NY.
Bronfenbrenner, U. (1986). Ecology of the family as a context for human development: Research perspectives. Developmental psychology, 22(6), 723.
Lopez, B., Schwartz, S. J., Prado, G., Campo, A. E., & Pantin, H. (2008). Adolescent neurological development and its implications for adolescent substance use prevention. The journal of primary prevention, 29(1), 5-35.
Steinberg, L. (2005). Cognitive and affective development in adolescence.Trends in cognitive sciences, 9(2), 69-74.
Erikson, E. H. (1959/1994). Identity and the life cycles. Norton & Company, New York, NY.