Család és szer

A szerhasználat (akár serdülőkori, akár felnőttkori) látszólag egyéni probléma. A család többi tagja (szülők, testvérek, távolabbi rokonok) sok esetben azt gondolja, hogy mivel ő nem szerhasználó, így lényegében nincs is köze a kialakult problémához. Fontos tudni, hogy a szerhasználat hátterében mindig jelentős családi befolyások állnak. A családot, ahol megjelenik a szerhasználat, érdemes egy olyan rendszerként elképzelni, aminek a működésében olyan elakadás vagy probléma következett be, ami a rendszer minden tagját érinti. Amiben a rendszer minden tagjának van felelőssége és hatása.

A szerhasználati probléma kezelése, illetve maga a drogprevenció is akkor a leghatékonyabb, ha az egyén kezelése mellett a családi rendszer is helyre áll. Ezért az individuális terápia mellett rendkívül fontos lehet a családterápia igénybevétele.

Milyen jellemző családszerkezeti/családdinamikai sajátosságok állnak a szerhasználat hátterében? Lássunk erre néhány példát!

Az egyedülálló szülő helyzete

Ha az anya vagy az apa egyedül neveli gyermekét, sokszor előfordul, hogy egymással nagyon szoros, de kölcsönösen függő viszonyba kerülnek. Különösen igaz ez akkor, ha a gyermek ellenkező nemű, mint a szülő. Egy ilyen családmodell szimbolikus értelemben akkor is fennáll, ha a másik szülő érzelmileg vagy fizikailag nincs igazán jelen a családban (pl. folyamatosan távol van munka vagy egyéb elfoglaltságok miatt). A gyermeket egyedül nevelő szülőnek így egyszerre kell anyai és apai feladatokat is teljesítenie.

A szülő és a gyermek közötti szoros, függőségi viszony a legtöbbször problémássá válik. Ezek a problémák először tipikusan a gyermek serdülővé érése idején ütik fel fejüket. A serdülőt ilyenkor egyre jobban zavarhatja az, hogy szülője túlzottan kapaszkodik belé, vagy éppen azt érezteti gyermekével, hogy ő az egyetlen boldogság az életében. Ez hatalmas lelki terhet jelent a serdülő számára. Úgy érezheti, hogy bármilyen leválási kísérlete (pl. barátja/barátnője lesz, kollégiumba vagy albérletbe költözne) egyfajta árulás, a szerető és önfeláldozó szülő magára hagyása.

Ezekben a családokban a szerhasználat sokszor egyfajta leválási kísérletként jelenik meg, ami ugyanakkor nem tényleges leválást jelent, hiszen a szerhasználat problémája révén a serdülő csak még inkább függeni fog a róla gondoskodó szülőtől. A szülő számára pedig, ha nem is tudatosan, de jó indok lehet a gyermek szerhasználata arra, hogy továbbra is ő legyen serdülő gyermeke legfőbb támasza és gondozója.

Az egymást maró szülők helyzete

Sok családban fordul elő, hogy a házastársak/élettársak közötti viszony idővel elmérgesedik. A szülők közötti intenzív feszültség gyakori konfliktusokat, veszekedéseket eredményez, ami a családi élet hangulatára rányomja bélyegét. A gyermek(ek) nem tudnak oldott kapcsolatban lenni az örökké ideges szülőkkel, szenvednek az állandó viták, adott esetben fizikai tettlegességig fajuló marakodások miatt. Többnyire nincs beleszólásuk a család és a szülők dolgaiba, tehetetlennek érzik magukat.

Ezekben a családokban a serdülő szerhasználata sokszor azt a ki nem mondott célt tölti be, hogy a szülők végre feléje fordítsák figyelmüket, és legalább átmenetileg ne egymással veszekedjenek. A családban új probléma, új “ellenség” jelenik meg a szerhasználat képében. A közös ellenség egyesíti a szülőket, most nem kell szembe nézniük azzal, hogy kapcsolatuk megromlott. Viszonyuk azonban csak látszólag javul, hisz a probléma gyökerét (párkapcsolati krízis) valójában nem oldották meg.

A szerhasználat az ilyen esetekben általában mindaddig fennmarad, amíg a szülők nem képesek tisztázni egymással problémáikat (akár szakember segítségét bevonva). Az esetek többségében család-vagy párterápia válik szükségessé.

Az elkényeztetett gyermek esete

Meglehetősen gyakori probléma, hogy sok szülő (vagy gyermekük nehéz természete, vagy tudatos nevelési megfontolások miatt) teljességgel alárendeli magát a gyermek és később a serdülő igényeinek. Ilyenkor a gyermek élvez meghatározó tekintélypozíciót a családban, a szülők szinte cselédként ugranak minden kérésére, parancsára. A szülők mindent megtesznek azért, hogy gyermeküket elégedettnek, boldognak lássák, még akkor is, ha ez lemondásokkal, saját igényeik háttérbe szorításával jár.

A serdülő szerhasználata ezekben a családokban nem ritkán abból fakad, hogy ahhoz van hozzászokva, neki mindent lehet, cselekedeteinek nincs igazi súlya, következménye, mert szülei úgyis mindent megbocsátanak neki. A szerhasználat, hasonlóan “berendezkedett” családokban, máskor abból ered, hogy a serdülő születésétől fogva azt tanulta meg, ha megkíván valamit, azt azonnal megkapja. Nem kell várnia a kielégülésig, nem kell tennie érte. Mindent és azonnal kézhez kap. A szerhasználat gyors eufóriát ígér számára, úgy tekint hát erre is, mint egy könnyen és rögtön hozzáférhető boldogság forrására.

A szülők számára ebből a pozícióból nehéz szigorral, tekintéllyel fellépni. A serdülő szerhasználata a túlzottan is tág határok tovább feszegetését jelenti. A gyermek és a serdülő is vágyik a keretekre, ha azt érzi, hogy bármit lehet, az persze egyfelől a végtelen szabadság érzését kelti benne, másfelől viszont a nyomasztó bizonytalanság élménnyel is járhat. Nincsenek szabályok, nincsenek keretek, tehát káosz van.

Ezeknél a családoknál sok esetben a szakember tekintélye hozhat változást (akár egyéni, akár családterápia formájában). A szakember hatással lehet a serdülőre, és egyfajta közvetítőként léphet fel a probléma megoldása során.

A látszólag idilli család esete

Rendkívül sok családban megfigyelhető az a jelenség, hogy a család “kifelé” él. A család tagjai a külső szemlélő számára idilli képet mutatnak, sohasem veszekednek, sohasem vitatkoznak. A negatív érzések, indulatok kifejezése tiltott, tabu. Nem haragudhatnak egymásra, mert egy tökéletes családban mindenki szeret mindenkit.

Nincsenek tökéletes családok, ahogy tökéletes emberek sem. Időnként mindenki lehet ideges, féltékeny, irigy. Ezeket az érzéseket pedig fontos kifejezni, természetesen a megfelelő módon, a másik felet ténylegesen nem bántva.

A serdülőkori szerhasználat az ilyen családokban nagyon sokszor a negatív indulatok kifejezését szolgálja. Az egyes szerek gátlásoldó hatása mellett a serdülő végre mer egy jót üvöltözni, végre meg tudja mondani igazi véleményét.

Nincsenek tökéletes családok. A tökéletesség álcáját magára húzó család a legtöbb esetben segítségre szorul, mert a felgyülemlő feszültség valamilyen úton, valamilyen tünet formájában idővel a felszínre emelkedik majd. Ilyenkor is javasolt a családterápia igénybevétele.

A bántalmazás eredménye: trauma

Sok szülő úgy gondolja, hogy tekintélye gyakorlásának leghatásosabb eszköze a gyermek vagy a másik szülő bántalmazása. Ez a bántalmazás számos formát ölthet, rendkívül sok módon jelentkezhet. Lehet fizikai bántalmazás (az egy-két pofontól a rendszeres verésekig),  lehet érzelmi bántalmazás (zsarolások, felelősség átruházása, mártírkodás), elhanyagolás (a gyermek magára hagyása, a tévé “neveli a gyermeket”) vagy szexuális bántalmazás (érintések, tényleges erőszak vagy szexualizált közeg megteremtése).

Ezek a bántalmazások nyomot hagynak. Sok esetben alakul ki traumatizáció, ami akár a poszt-traumás stressz zavar (PTSD) képében is megnyilvánulhat.

A bántalmazott és elhanyagolt gyermekek számára a serdülőkori szerhasználat nagyon gyakran annak eszköze lehet, hogy ezeket a traumákat, ha félresikerült vagy nem megfelelő módon is, de kezeljék valahogy. Hogy a felgyülemlett indulatokat levezessék, a szégyen érzetét csökkentsék. Vagy eltávolodjanak a bántalmazó családtól.

A PTSD kezelése általában hosszabb folyamat, hiszen nagyon mélyre nyúló problémát kell feloldani. Ezekben az esetekben mindenképpen szakember bevonása javasolt!

—————————————————————————————————————————

A Kit keressek? menüpontban segítséget kaphat ahhoz, hogy megfelelő szakembert vagy önsegítő csoportot találjon, ami megkönnyítheti a családi probléma kezelését.